A járványok és háborúk is arra figyelmeztetnek, hogy mennyire függünk egymástól globálisan – mondja Richard Florida kanadai urbanista, az MCC Feszt egyik előadója lapunknak. Interjú!
Richard Florida amerikai-kanadai urbanista a Torontói Egyetem professzora és a New York University School of Professional Studies kutatója. A Rutgers College-ban politikatudományt, a Columbia Egyetemen városi tervezést tanult. Leginkább a kreatív osztályról szóló elméleteiről és könyveiről ismert (The Rise of the Creative Class, 2002; Cities and the Creative Class, 2005; The Flight of the Creative Class, 2005; Who's Your City?, 2008). Legutolsó kötete a New Urban Crisis volt (2017). Társalapítója a CityLabnak, a városokkal és urbanizmussal foglalkozó vezető kiadványnak. Vállalkozóként a Creative Class Group alapítójaként világszerte szorosan együttműködik vállalatokkal és kormányokkal. A kreatív osztályról szóló elképzelése szerint a nagyvárosi régiók vonzzák a mérnököket, művészeket, melegeket, és mindenkit, akit ő „nagy bohémoknak” nevez, és ezáltal az ilyen régiók jobban fejlődnek. Olyan, saját maga által kialakított indexekkel dolgozik, mint a „bohém index”, „meleg index”, „sokszínűség index”. Torontóban él a családjával. A 2022-es, esztergomi MCC Feszten a városok jövőjéről szóló panelbeszélgetés résztvevője volt.
***
A városok jövőjéről adott elő az MCC Feszten – mit lát most a legnagyobb kihívásoknak?
Arról beszéltem, hogy a városok miként teszik lehetővé a kapcsolódást és közösségalkotást. A városok azáltal kreatívak és sikeresek, hogy össze tudják hozni az embereket, hogy azok együttműködjenek az új ötletek kifejlesztésében – és ez ugyanígy lesz a járvány utáni világban, amikor a kreatívok nem feltétlen fognak reggel kilenctől délután ötig dolgozni az irodában. Az élhetőség – ami megfizethetőséget, kényelmi szolgáltatásokat, sokszínűséget, kulturális tőkét jelent –, és
az, hogy ha egyazon környéken lehetséges lakni, szórakozni, bevásárolni és dolgozni, kulcsfontosságúak.
Az egyik legnagyobb kihívás, hogy a városok továbbra is vonzók legyenek a fiatalok, bevándorlók, művészek és szokatlan gondolkodók számára, akik a jövőt csinálják
Milyennek találta az MCC Fesztet?
Nagyon élveztem, főleg a panelbeszélgetést Carlos Morenóval és Jonathan Reichentallal a startup városokról, okosvárosokról és a járvány utáni világ 15 perces városairól. Moreno 15 perces városokról szóló elképzelése talán a legfontosabb új elmélet az urbanizmus utolsó fél évszázadában.
Hogy tetszik Magyarország?
Nagyon szerettem Esztergomot, ami új volt számomra. Budapestet meglátogattuk hét évvel ezelőtt a feleségemmel, Ranával, és
megkapott minket a szépsége és kreatív energiája,
legyen szó akár művészetekről vagy technológiáról.
A kreatív osztályról szóló elméletei működnek az Egyesült Államokon kívül is?
Abszolút. Valójában nagyobb kreatív osztályokat találunk – és némely esetben jobban tervezett, jobban kormányzott városokat is – Amerikán kívül. Toronto, ahol élek, fontos kreatív központ. Akárcsak London, Párizs, Budapest, Amszterdam, Oslo, Koppenhága, Stockholm, Genova, Dubai, Tel-Aviv, Peking, Sanghaj, Hongkong és Szingapúr.
A Who’s Your City? című kötetét azzal kritizálták a Lokalista Kiáltvány (Localism in a Mass Age) szerzői, hogy nem igazán veszi figyelembe a gyökerek és közösségi kapcsolatok fontosságát: nem érezheted mindenhol ugyanúgy otthon magad, és kulcsfontosságú, hogy hol születtél. (A kiáltványról itt írtunk.) Nem becsülte alá a szülővárosunk, szülőhazánk súlyát?
Szüleim első generációs amerikaiak voltak, és én is egyszerre élek amerikaiként és kanadaiként – a lányaimnak kettős állampolgárságuk van. Kutatásaim és a saját tapasztalatom alapján úgy gondolom, hogy ami után a legtöbb kreatív személyiség vágyódik, az nem a szoros kisközösségek világa, ahol mindenki tud mindenki ügyeiről, és ahol a családod évszázados gyökerekkel rendelkezik, hanem olyan helyek, ahol kvázi névtelenül élhet, mármint úgy, hogy megvan a szabadsága, hogy újraalkossa magát. Ezért van az, hogy
sok kreatív a kisebb településekről a nagyvárosokba költözik
– mert szeretnék, hogy lehetőségük legyen kigondolni új dolgokat. Nem azt mondom, hogy az embereknek nem kellene szoros kapcsolatot ápolniuk a barátaikkal és a családjukkal – ez magányos és lapos életet jelentene –, de nem hiszek a „vér és anyaföld” elképzelésében. A kreatívok nem gyökértelenek, de gyakran nyugtalanok.
Az ön „kreatív osztálya” nem hontalan, globalista elit, amit felül próbálja írni a helyi különbségeket és egy globalista neoliberális megközelítéssel áll a dolgokhoz?
Nem. Először is: ez nem az „én” kreatív osztályom. A kifejezés nem normatív; ez egy gazdasági kategória, ami azokat takarja, akik a pénzügytől a balettig mindenféle olyan hivatásban dolgoznak, ami azáltal teremt gazdasági értéket, hogy értelmes, új formákat teremtenek. Másodszor: míg a legtöbb kreatív az elithez tartozik az iskolázottsága, képességei és anyagi lehetőségei alapján, ők nem azonosak a kapitalista osztállyal. Amit hangsúlyozni szeretnék, az az, hogy
a kreatív városoknak jellemzően van egy nyitott, globális orientációjuk
– gyakran több közös van bennük és külföldi társaik közt, mint saját hazájuk városkáival és vidéki régióival. A kreativitás nem szereti a falakat – hanem keresztül tör a faj, a gender, a szexuális irányultság és a nemzetiség önkényes elképzelésein.
Milyen hatással volt a városokra a járvány?
A távolsági munka elterjedése átalakította az üzleti negyedeket, és feltett a térképre néhány magas felszereltségű vidéki helyet – ezek az úgynevezett Zoom-városkák. De a városok szociális funkciója erősebb, mint valaha. Az emberek kapcsolódni akarnak.
Sok amerikai városnak jelentős problémája van a bűnözéssel, Baltimore-tól San Franciscóig – utóbbit ellepték a hajléktalanok. Mi lehetne a megoldás a számukra?
Baltimore és San Francisco bajai másból erednek. Baltimore még mindig ipara hanyatlása és az egykori faji szegregáció miatt szenved.
San Francisco viszont épphogy gazdasági sikerességének áldozata
– és annak, hogy az ingatlantulajdonosok mesterségesen magasan tudják tartani az ingatlanárakat, és így megakadályozzák a nagy népsűrűségre tervezett lakhatási megoldásokat. A városi bűnözés valóban magas egyes amerikai városokban, de nem mindegyikben és nem minden környéken. A gazdasági és faji szegregáció, a rossz iskolák és a fegyverek könnyű beszerezhetősége is szerepet játszik ebben. És nem csak városokban van magas bűnözési arány – sok külváros és vidéki régió még rosszabb. Valamint sok nagyváros – például New York – még mindig biztonságos.
Mit gondol, hogyan hatnak a városokra az ukrajnai háború következményei?
Az energiahálózatban és ellátásiláncokban mutatkoznak kihagyások, a gazdasági szankciók, az élelmiszerhiány mind hatással van a városokra. A járványok és a háborúk is emlékeztetnek minket, hogy mennyire erős a globális függőségünk.
Fotó: Richard Florida Facebook
Értjük mi, hogy ezzel próbálják hitelteleníteni a kormányt, viszont nem biztos, hogy a magyarok számára mérvadó, mit mond egy bukott nagykövet és annak leköszönő kormánya.
A Főváros a zöld rendszámos autókat sem kímélte.
Az Iron Lady becenévre hallgató világklasszis úszó a visszavonulása óta először szólalt meg. Az interjúban többek között arról is beszélt, hogy ha a meglévő tudásával visszamehetne tizenöt éves korába, mindent teljesen másként csinálna, és akkor most valószínűleg sokkal sikeresebb pályafutást tudhatna maga mögött.
A visszatérő elnök megakadályozná az iráni atomfegyver előállítását, kiszabadítaná az izraeli túszokat és lezárná az orosz–ukrán háborút, nem úgy, ahogy azt Zelenszkijék szeretnék. És ez még nem minden...
Valótlanságokat állított a Floydot lefogó rendőrről.
A zalaegerszegi klub a lakosság segítségét kéri.
Mégsem a kiutasított embercsempész, hanem a testvére okozta a balesetet.
Kampányhajrá Dombóváron, illetve Tolna vármegye 2. számú egyéni választókerületében, az esélyes jelölt a fideszes Csibi Krisztina. Bár előrehozott választást követel, ezen a voksoláson a Tisza Párt nem indul. A Mi Hazánk Dúró Dórát, a Demokratikus Koalíció Takács Lászlót indítja. Riport.
